Családtörténeti könyv Homoród

Homoród egyike azon 240 helységnek, amelyet a 12 -13.-ik században Erdély területén német bevándorlók alapítottak.

A bevándorlás idejében Erdély, egy felföld a Kárpátkanyarban, a Magyar Királysághoz tartozott. Az elsö bevándorlók letelepedése II. Géza király uralma alatt (1141-1161) következett be, amint az okíratilag "ad retinendam coronam", értelem szerint tehát "a korona megörzése érdekében" történt. A magyar udvari kancellária okírataiban a bevándorlókat felváltva "hospites theutonici" (német vendégeknek) vagy "hospites flandrendes" (flamand vendégeknek) nevezték, ami egyrészt a nyelvi hozzátartozásra, másrészt bizonyára föképpen a származási területre utal. Ezek az elsödleges megnevezések engedtek azonban a késöbbi "Saxones" -tehát szászok- gyüjtönévnek, ami azzal lehetett összefüggésben, hogy a magyarok Nagy Ottó szász császár által 955-ben a lechmezei csatában szerezték tartósabb történelmi szembesítésüket a német birodalommal. Innen a németek átalányos elnevezése mint "szászok".

Az ország elnevezése "Siebenbürgen(=hét vár)" mindazonáltal sokkal késöbbi eredetü. A magyar hatalmonlévök ezt a vidéket egyszerüen Erdélynek nevezték, latinul Trans-Silvania (=erdökön tül), mert hát az ö szemszögükböl kiterjedt erdöségek mögött terült el.

Történelmileg nincs bebizonyítva, hogy a késöbbi elnevezés "Siebenbürgen" honnan ered. Újabb kutatások azt a véleményt vallják, hogy az országnév elöször csak a Hermannstadt(=Szeben) körüli vidékre vonatkozott, amelyet mint föközigazgatási helységet a Cibin folyó mentén létesítettek és állitólag a Zibinsburg(=Cibin vára) nevet viselte. Ebböl alakúlhatott ki a "Sibinsburg" név és végül "Siebenbürgen". Másrészt régebben azt a nézetet is vallották, hogy a "Sieben(=hetes)" számot helyettesítöként egészen általában mint "Vielzahl(=sokaság)" használták, mégpedig a templomvárak sokaságára vonatkoztatva, amelyek mindegyikét ezen helységekben a tatár és török betörések elleni védelem érdekében létesítették.

Mindazonáltal a német bevándorlókat végül is "Siebenbürger Sachsen =erdélyi szászok"-nak nevezték és végezetül ezt a nevet magától értetödöen átvették.

Az elsö világháború után (1919), a trianoni békeszerzödéssel Erdélyt a Román Királysághoz csatolták és ezáltal az erdélyi szászok a román állam polgárai lettek.

Ezen rövid történelmi fejtegetés után azonban visszatérünk az eredeti témánkra, az "erdélyi szász" Homoród községre.

Az (egykori) német települési terület keleti részében, a két Homoród patak egymásbatorkolásánál, 453 m tengerfölötti magasságban fekszik és a községi határ 3150 ha szántóföldet foglal magába. A késöi 17. évszázadig Homoródon kizárólag német parasztok laktak. A 18. század kezdete óta kezdtek a román családok a község szélében letelepedni, eleinte mint a község által fizetett pásztorok, késöbben aztán mint szántó parasztok. Két századnyi rövid idö alatt azonban fölényes szaporulatuk által a német lakósságot tartósan túlszárnyalták, hogy például 1940-ben 1503 lakósból már csak 508 (33,8%) volt német.

A második világháborúban 88 homoródi szász teljesítette katonai szolgálatát nagyrészt a német hadsereg kötelékében, egy megegyezés következtében Románia és a Német Birodalom között. 22 közülük a háborúban esett el.

A túlélöknek tilos volt a hazatérés, mert Románia 1944 augusztus 23.-i átállása következtében visszamenöleg ellenséggé nyilvánították öket. Ezeknek és hozzátartozóiknak minden gazdasági tulajdonát kárpótlás nélkül kisajátították.

1945 januárjában Erdélyböl minden német 17 - 45 éves férfit és 18 - 30 éves nöt "Újjáépítés"-re (kényszermunkára) a Szovjetúnióba hurcoltak. Homoródon 59 személy esett áldozatul ennek a deportálásnak. Négyen közülük meghaltak az ottani kényszertáborban, de többségüket 5 év mülva hazabocsátották Romániába, egyeseket azonban Németország szovjet megszállási övezetébe utasítottak ki.

A családösszevonás folyamatában 1949-töl kezdödöen egyes anyák gyerekeikkel együtt kivándorolhattak a Szövetségi Köztársaságba férjeikhez, akik a hadifogság után nyugaton maradtak. A 20. század 70-es éveiben, egy megegyezés folytán Helmut Schmidt szövetségi kancellár és Ceausescu román államfö között, a családösszevonás nagyobb méreteket öltött.

A totalitáris kommunista rendszer összeomlása után, 1990-töl egy pár év lefolyása alatt az erdélyi szászok tömegkivándorlása a Német Szövetségi Köztársaságba következett be. Ezután Homoródon 1992-ben már csak 65 németet számoltak, melyek száma a legrövidebb idö alatt 10-re csökkent. E számszerint ennyire összezsugorodott közösségnek nincs saját parókiája. A német-evangélikus egyházi közösségnek a családkönyvét azonban mostanig Andreas Bloss tiszteletbeli egyházatya örízte meg. 1994-ben teljesében lemásolták és ezeket a másolatokat sikerült a Német Szövetségi Köztársaságba eljuttatni. Az adatokat ebböl digitalizálták és ezek alkotják a meglévö helységi családkönyvet. Ezeket kiegészítettük és kibövítettük kérdöívek keltezésével, melyeket minden ismert, a nyugati diaszpórában (többségében Németországban) élö egykori homoródi szász címére elküldtünk és amelyeket ezek kitöltöttek.

A helységi családkönyv ezáltal egy genealógiai áthidaló rendeltetést teljesít a mult és a jelen között, a régi és az új haza között. A könyv kialakítása Günther Schwärzer: "PC-Ahnen" genealógiai programja nyomán történt.

A könyv Oneline-kiadását Herbert Juling, a computergenealógiai egyesülettöl, szakismeretének és szíves segítökészségének köszönjük.

Waiblingen, 2002 októberében
Harald Lienert