Online Családtörténeti könyv Ratzersdorf

Az 1328-ban alapított település ma Pozsony egyik városrésze. A második világháború előtt az ún. Pozsony-környéki németek által lakott egyik település volt.

Egy 1834. május elsején kelt, Kettner Jónás nevű egyházi elöljáró által aláírt dokumentum
– „Engedély a pozsonyi evangélikus parókiától való különválásra” –
alapján kezdték meg az evangélikusok az önálló anyakönyv-vezetést Récsén, mert egészen addig a récsei lakosokat a pozsonyi német evangélikus templom parókiáján anyakönyvezték.

Récse utolsó lelkészének köszönhető, hogy a második világháborút követő kitelepítések során az 1834-1945 közötti evangélikus anyakönyvek Németországba kerültek. Hosszú évekig ő vigyázott az anyakönyvekre, és készséggel adott információkat minden lelkes családfakutatónak ugyanúgy, mint a hivatalos szerveknek. Amikor úgy érezte, hogy kora miatt nem képes erre tovább, odaadta a könyveket egy másik egykori récsei lakosnak. Ő viselte gondját addig, amíg egy – az evangélikus egyház és a kárpáti németek közötti – egyezmény alapján át nem adta azt a Württembergi Evangélikus Levéltárnak Stuttgartban.

A Kárpáti Újság 2001. szeptemberi számában a következőképpen számol be az anyakönyvek megmentéséről:
„Eduard Drgala nyugalmazott lelkész – aki az utolsó élő lelkésze a mai Szlovákia területén élt német evangélikus közösségnek – mesélte nekem, hogyan találták meg az anyakönyveket. Dr Nika lelkész megkereste őt az anyakönyvek ügyében, amiket állítólag a Kremsmünsteri vonatállomáson láttak. Együtt odamentek, és valóban találtak egy sor törött ládát, amit a Szlovákiából való szállítás közben kifosztottak. Az egyetlen dolog, amivel a fosztogatók nem tudtak mit kezdeni, és ezért ott hagyták, néhány templomi anyakönyveket tartalmazó kötet volt. Miután engedélyt kaptak az ott állomásozó amerikai katonáktól, biztonságban elszállították az anyakönyveket.”

Mielőtt az anyakönyveket átadták a levéltárnak, az egészet kiindexelték. Saját további kutatásaim a pozsonyi, bazini és szentgyörgyi német evangélikus anyakönyvekben lehetővé tették, hogy egyes családok felmenőit egészen a XVIII. század elejéig visszavezessünk. Ráadásul azok a családok, amelyek elköltöztek Récséről felbukkannak a szomszédos települések anyakönyveiben, és így az adatokat össze tudtuk kapcsolni. Ebben segítségemre volt Vladimir Bohinc hivatásos családfakutató Vágújhelyről, akit mindenkinek melegen tudok ajánlani. Weboldala www.konekta.sk angolul és németül is olvasható.

Mindenkinek sikeres kutatást kívánok a récsei on-line evangélikus anyakönyvi adatbázisban, és remélem, hogy az Önök kiegészítéseivel az még tovább bővülhet.

Megjegyzések az indexelés módjáról:

A vezetékneveket mindig úgy írtuk, ahogy a születés idején a keresztelési anyakönyvbe írták. Ha a keresztelés nem volt dokumentálva, akkor olyan formában írtuk a nevet, ahogy a személyre vonatkozó, első fellelhető anyakönyvben írták. Ha nem volt semmilyen dokumentum, a nevet a ma elterjedt írásforma szerint írtuk le.
A keresztnevek írásmódja végig németes, beleértve azt a néhány évet is, amikor magyarul vezették az anyakönyvet.
Az eredeti anyakönyvek a következő dátummal kezdődnek:
Keresztelés – 1834. március 6.
Házasság – 1834. április 7.
Halálozás – 1834. május 19.
A pontos indexelés érdekében a Schulze lelkész által, kézírással vezetett családi anyakönyvet leellenőriztük, és a hibákat kijavítottuk. Ez a könyv ma is Récsén található.
Külön kérésre a keresztszülők illetve a házassági tanúk nevei hozzáférhetők.
A keresztelési és házassági anyakönyvekhez hivatkozási számot írtunk, ami az évszámból és az Lfd számból áll. Ez a szám segítségül szolgál, hogy megtalálhassuk az eredeti anyakönyvi bejegyzést.
Ha lehetett, beírtuk a család címét is.
A vallást csak akkor neveztük meg, ha az illető nem evangélikus volt.
A személyek foglalkozását szintén feltüntettük az indexben.